Ha
azt akarod, hogy szeressenek, először merj szeretni. Nem félni,
nem rettegni, hogy vajon most mi lesz, hanem egyszerűen nyitni.
Nyitni mindig, kérdés nélkül, adni, bátran, még akkor is, ha a
másik azt nem díjazza. Idővel rájössz. Rájössz arra, hogy ki
érdemli meg és ki nem. Hogy ki tud bánni vele, és ki nem.
Onnantól már egyszerű lesz. Kevesebb csapda, több szív –
mástól is, másoktól is. Csak merd megnyitni a szíved és érezni
még akkor is, ha az elején borzasztóan fáj. Csak csináld.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése