Magunk
teremtjük a félelmet. A félelemnek egyetlen lakóhelye van: a
jövőbe tekintő gondolatunk. Amitől félünk, üres fantáziálás,
olyan dolog, ami nem létezik az adott pillanatban, ami nincs, és ha
nem akarjuk, nem is lesz. Tehát a félelem csak elmezavar... nem
tévesztendő össze a veszéllyel. A veszély az valós, a félelem
az rajtunk múlik.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése