Szerelem. A napokban rájöttem valamire. Az ember csak akkor szerelmes, ha valami elérhetetlen után vágyódik. És most nem a plátói szerelemre gondolok. Az más. Arra gondolok, amikor nem tudod megfejteni a másikat, nem tudod ő mit gondol, mit érez, de azt tudod, hogy van valami. Aztán mégsem történik semmi. Eltervezel valamit, megálmodsz pillanatokat találkozásokat, mondatokat, vallomásokat, csókokat, öleléseket, és nem történnek meg. Soha sem az történik, amit eltervezel. És ilyenkor mit érzel? Hatalmas csalódást. Összetörsz, lehet, hogy nem tudatosan, de folyton csak ezt kérdezed magadtól és az élettől – miért nem történik meg végre egyszer úgy, ahogyan én elterveztem. Annyira boldoggá tenne. De ez nem az élet. Az élet kiszámíthatatlan, soha nem tudhatod mi a terve, egy biztos: nem az, amit te elterveztél. Ne tervezz. Semmi értelme, csak magadat kínzod vele. És addig is, élj a pillanatnak, mert hidd el, előbb, vagy utóbb mindenre fény derül, lehet, hogy hetekkel, lehet, hogy évekkel később jössz rá a dolgok értelmére és fejet hajtasz az élet felett, mert lehet, hogy akkor, abban a pillanatban életmentő lesz számodra. (Forrás: Oravecz Nóra)