Nem
látlak, mert de nem is kell, hiszen ismerem arcod minden
rezdülését. Elképzelem, hogy
kinyitod szemed, mélyén ezernyi kis szikra gyúl, ahogy mosoly
ragyog fel benne, amitől apró szarkalábak jelennek meg szemed
sarkában.. végül elkomolyodsz, mert én nem nevetek veled.Mi van?-
kérdezed, és pillantásod aggódva fürkész. Megrázom a fejemet,
csak egy pillanatra belül valami fájt. Érzed ezt, és tudom, hogy
ezernyi kérdés kavarog most benned, talán átkozódsz is éppen,
mert nem érted. Nem érted, hogy egyik pillanatról a másikra
hogy változhat meg minden. Ó, ha el
tudnám mondani, ha szavakba tudnám önteni a hirtelen felvillanó
kép okozta félelmemet, hogy egyszer talán más fogja ugyanúgy
ismerni tested minden zegzugát, s másvalaki szíve ver hevesebben,
ha meghallja léptedet. Az őszinteség, mely kapcsolatunk alapköve,
megköveteli tőlem a választ. Habozom, és mikor végre megvallom
félelmeimet- kimondva nevetségesnek tűnnek, hiszen itt vagy s
bármikor hozzád érhetek, elbújhatok védelmező karod
ölelésében. Amint megteszem illatod beborít, kezed gyengéden
simogatja a hátamat. Más talán azt hinné, hogy nem vagyok boldog,
pedig minden veled töltött percben olyan végtelen örömöt érzek,
ami szavakban nem kifejezhető. Szívem táncot jár, s vele minden
egyes dobbanással melegség árad szét bennem. Ez a forróság
pillangóvá lesz- s lényem legmélyéig hatol. Hát
ilyen téged szeretni. Félelem és öröm furcsa kavalkádja ez,
amely hol nevetés, hol félelem könnyeit csalja elő belőlem.Vajon
túlzás- e? Túlzás- e, mikor azt
állítom, hogy nem jelentett még senki ennyit, vagy hogy
észrevétlenül az életem része lettél, és hogy nélküled már
semmi sem lenne ugyanolyan?Sokszor felteszem magamnak a
kérdést: Felnagyítom - e az
érzéseimet s nem válik- e ömlengőssé és giccsessé az érzelmek
árjától a kapcsolat?Megalapozott- e a félelmem vagy csak
szalmaláng, s később nem ez okozza- e majd a végemet? Nem
tudom, ma még nem, ahogy a Holnap is túl korai még. Az idő
megadja majd a választ, de lehet akkor már késő
lesz. Türelmetlen vagyok, belül
valami sürget - most akarom megkapni a feleletet, hogy jól
csináljam. Nem akarok hibázni-
miattad nem. Miattunk nem. Birtokába
akarok jutni annak a tudásnak, amely most nem lehet az enyém, mert-
ó, hiába- az idővel nem lehet versenyt futni.Vajon te miért nem
töprengsz és rágódsz azon, hogy jól csinálod- e amit csinálsz,
s hogy eléggé szeretlek- e téged? Miért nem forgolódsz
álmatlanul éjjelente. Én nem szeretlek eléggé, vagy te nem
szeretsz engem? Ez csak bizalom kérdése vagy a józan észé,
mert tudod, néha úgy érzem, elment a józan eszem, ami talán
volt. Miért vagyunk ennyire
különbözőek? Talán pont azért,
hogy kiegészítsük egymást, hogy ott, ahol én kételkedem- te
higgyél kettőnk helyett is, s ahol te feladod- ott én
reméljek. Te harsány vagy, én
néha túl csendes, amikor engedsz én makacskodok. Féltve őrzöm
kincseimet,te pedig mindent a lábaim elé szórsz. Így
van jól? Közelebb húzódom hozzád, vonz a belőled áradó
meleg, a nyugodtság. Lassan
lecsukódik a szemem, pedig küzdöm ellene, mert még annyi mindenre
nem tudom a választ. Az idő nem a
javamra múlik - makacsul őrzi titkait. Szeretnék a jövőbe látni,
s mégis félek, mert lehet, hogy fájna a pergő képek
sokasága. Azt hiszem jobb, ha
bizonyos dolgokat nem tud az ember. Lehet, nevetsz magadban és nem
érted az én szívem miért szorul össze a gondolatra, hogy
elveszíthetlek. De egyben biztos lehetsz - amíg félem a nélküled
eltöltött jövő gondolatát - addig szeretlek igazán.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése