Csak egy űr marad bennem. És milyen érdekes, hogy fent az égen, a világegyetemben, mindenhol van valami. Valami apró csillag, valami ragyogó tűz. Színes kristályporok, örökké keringő salak darabok. Ott fent, az a bizonyos űr, sohasem üres. Tartogat valamit. Olyan jelenségeket, melyeket az ember csodál, innen lentről. Vajon valaki távolról az én hatalmas ürességemben is lát színjátszó kavicsokat. Üstökösöket, hulló csillagokat. Mint azok a parányi rákok, melyek az óceánban világítanak, ha félnek. Lehet a hatalmas rám szakadt, telepedett, mindent elfoglaló ürességem, onnan fentről a csillagokból nézve tele van kincsekkel. (Forrás: Gipsz égbolt)