Itt
őrzöm a szívemben azokat a csodálatos pillanatokat, amiket együtt
éltünk át. Olyan szép emlékek, hogy nem számít, ha csak ennyit
kaptam. Tudom, furcsán hangzik, de így igaz. Már az is elég volt,
hogy megmutattad, mennyire tudsz szeretni, elég volt az a sok
mosoly, amit nap mint nap az arcomra csaltál, azok a helyek a
városban ahol élek, amelyek rád emlékeztetnek, a kávézók,
ahova ha belépek, eszembe jutnak az órákig tartó beszélgetéseink.
Ilyenkor mindig egy kis mosoly hagyja el a szám, hogy ez is volt, és
milyen szép is volt egyszer, régen. Nem vágyok vissza oda, mert
nem tudnék már mit kezdeni a múltammal, de hihetetlenül jó érzés
emlékezni. És ez bőven elég volt. Az emlékek, vagy azok a
pillanatok, amikor reggel kinyitottam a szemem, és Te voltál az
első dolog, amit megláttam a napfényben, belenéztem a szép barna
szemeidbe, akkor tudtam, hogy ez egy különleges pillanat. Vagy elég
volt az a sok őszinte csók, amit tőled kaptam, a naplemente, amit
együtt néztünk egymáshoz bújva. Még nem éltem át hasonlót
senkivel, és ha mégis, nem volt ennyire igazi. Pont ezért elég,
hogy megmutattad milyen újra szeretni és igazából szeretve lenni,
sosem kértem többet, és nem is akartam. Akkor, a szomorú és
csalódott lelkemnek új fogalmat adtál ennek az egész "Szeretlek"
dolognak, és ezért örökre hálás leszek! Egy új reményt és
esélyt is adtál, hogy igazán éljek és végre eltaláljak
önmagamhoz. Melletted újra élhettem, és hála a történteknek ma
már újra, igazán élek. Fogalmad sincs róla, mennyire boldog
vagyok, hogy itt voltál nekem, és felnyitottad a szemem. Szerettem
azt az érzést, hogy nem féltem attól, ha majd egyszer elmész! És
elmentél, de tudtuk jól mindketten, hogy ez egyszer elfog múlni.
Örökre a szívemben maradsz, ha már az életemben nem is, és ez
így van rendjén, mert hiszek abban, hogy minden úgy fog történni,
ahogyan kell, ráadásul mindig a maga idejében. Ezért köszönöm
az Életnek, hogy megismerhettelek, hogy eltudtam fogadni, vannak
szerelmek, amelyek nem egy egész életre szólnak...
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése