Lehet,
hogy kaptok még új esélyt az Életben, de ha most vége, törődj
bele és ne úgy éld tovább a napjaidat, hogy rá vársz, hátha
visszatér. Nem nézhetsz úgy tisztán a jövőbe, hogy múltbéli
emberekhez kötöd magad. Mert ez az állapot nem egy felemelő
reményt szül, hanem egy megfosztó reménykedést. Hiszen amíg rá
koncentrálsz, elmehetnek melletted olyan emberek, élmények,
lehetőségek, érzések és évek, amik boldoggá tehettek volna,
kárpótolhattak volna fájdalmadért. Inkább tűzz ki célokat,
törődj magaddal, keresd az örömöt, állj fel erősebben a
padlóról, ahova estél! Újulj meg, hogy amikor visszatér, ne egy
összetört, élettelen lelket találjon, hanem egy belevaló nőt!
Már csak az a kérdés, hogy a megújult személyiség, akivé
váltál, hogyan tekint majd ő rá, mert lehet, hogy most már Neked
nem tetszik majd, amit látsz.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése