Talán egy roppanásnyi időre, volt olyan, hogy Mi. Se előtte, se utána. Torlaszok, fények, örvények. Kegyetlen magasságok, alja nincs szakadékok. Veszélyes tornácok, sötét alagutak. Vérem vetted akkor. Sűrűsödik a képzelet. Tenyeremben oltottad csikkedet. Fény volt. Törés, szakadás. Érzem az illatod. A szoba émelyítő befogadását. A hűvös paplant, a nincstelen napokat. Menj messze, vagy gyere egészen közel. Hogy két kezemmel téphessem ezt most ki vagy el. De egy pillanatig se hidd, hogy ez igaz, vagy, hogy vagyok annyira gyenge, vagy, hogy várlak. Várom, igen az időt, ami átmos. (Forrás: Gipsz égbolt)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kép
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
Olvass tovább »
Kép
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Olvass tovább »