Idegen
érzésekkel kellett megbarátkoznom minden reggel. Nem számít,
hányszor nyeltem már vissza azt a gombócot a torkomban, valahogyan
mindig nagyobbnak, vagy éppen kisebbnek éreztem az előzőnél. Nem
törődtem azzal, hogy minden reggel ugyanúgy kihűlt az a rohadt
kávé, mert nem volt senki, aki megmelegítse helyettem. Minden
egyes alkalommal felkészületlenül és meggyengülve értek a nem
kívánatos érzések, én meg háborogtam, mint valami
elégedetlenkedő kisgyerek a játszótéren. Akkor még nem tudtam,
hogy csak szimplán hiányzol. Hogy csak egyszerűen hiányolom
magunkat.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
"...a szerelemre nincs garancia. De az elmúlt utazásaim alatt megértettem, hogy ebben az életben csak az számít, hogy keressük meg a boldogságunkat, és tegyünk meg érte mindent. Mindegy, hogy ki mit mond, mindegy, hogy ki néz hülyének, vagy eszementnek, teljesen mindegy. De ha a szíved után mész, akkor van esélyed a boldogságra."
(forrás)
(forrás)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése