Megölelném újra. El sem akarnám engedni. Van ez így. Úgy, hogy maradnál a pillanatban, és már ott azon jár az agyad, hogy ne legyen vége. Vissza kell jönnie, akarom, hogy itt legyen. De van, hogy egyedül kell tovább menned. Nem foghatja senki sem a kezed, vagy ha igen, csak a távolból. Nincs ennél rosszabb érzés. Annál, amikor hiányzik. Hiányzik egy mozdulat, egy ölelés, egy mosoly, bármi, ami még erősebbé tenne. De vissza fog jönni. Vissza kell jönni. Addig meg ott a pillanat, amibe belemerülhetek. Valami a múltból, ami erőt ad. Továbbra is.