Mindig az kell, aki a világ végén van éppen. Aki nem akar magával vinni. Akivel egyetlen nap alatt elpusztítanánk egymást. De mégis. Félelmetesen gyönyörűnek találnám azt a pusztulást. A világom üres, törékeny és olyan lábakon áll, amiről senki nem is értheti, hogy egyáltalán hogyan létezhet. Még én sem.