Sosem
értettem, miért mondják, hogy a tehetetlenség a legnagyobb
fájdalom. Nem tehetlek boldoggá. Nem érinthetem vállad nyugtatva.
Nem adhatok mosolyt sem. Néhány üres szó, 160 karakter, 380 km,
kevesebb, mint 75 nap, 8145 kilobyte, 6500Ft fesztiválbérlet.
Mindig el kell vesznem valakiben. Azt hiszem, erről szól az életem.
Majd lesz egy másik élet, ahol újra egymásra találunk. Most
ennyi jutott.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése