Néha
csak azon kapod magad, hogy az, amit a valóságodnak hittél,
mennyire mulandó. Az, amiről azt gondoltad, évekig fog tartani,
egyszer véget ér - és valami teljesen mássá alakul át. Erről
szól a fejlődés. Arról, hogy többé válunk, erősebbé, mint
voltunk, olyanná, aki az életéből ki tudja venni azt, amit
szeretne, és csak azzal sétál tovább - minden mást maga mögött
hagyva, mindent, ami gyengíti. A fejlődés azt jelenti, hogy nem
ragaszkodsz ahhoz, ami nem tesz boldoggá, és feltérképezed azt,
ami igen.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése