Néha csak tegyél olyat, amit addig soha, mert azokra a pillanatokra fogsz emlékezni. Azokra, amikor kiléptél abból, amiben eddig voltál, és megmutattad, hogy jóval több van benned, mint a hétköznapjaidban. Onnantól, hogy ezt egyszer, legalább egyszer kipróbáltad, biztos lehetsz benne, hogy csak arra fogsz vágyni, hogy újra meg újra ilyen pillanataid legyenek. Akard is, tegyél értük, tedd az életed izgalmassá, olyanná, ami feltölt, erőssé tesz, és erőt ad a folytatáshoz. Hiszen néha észre sem veszed, hogy milyen láthatatlan falakat húzol magad köré, elzárva magad a teljes boldogságtól. Elhiszel egy sztorit, ami régen igaz volt, de most már nem az. Sőt, az sem biztos, hogy valaha is hozzád tartozott. Te csak egyszerűen magadra húztál valamit, és szépen cipeled egész életeden át, teljesen megbénítva magadat. Rakd le a fájdalmakat, búcsúzz el tőlük, ideje megszabadulnod a súlytól. A tehertől, attól, ami visszatart, ami bezár, ami nem engedi, hogy boldog legyél. Gúzsba köt, minden lépésedet nehezíti, mert úgy gondolod, hogy vannak dolgok, amik nem változhatnak, közben meg minden döntés kérdése. Építs egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol te is boldog vagy. Odáig nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni, téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni.. Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.