Vannak átutazóink. Akik csak megérintenek minket egy napra, egy hétre, vagy pár hónapra, de igazából az teljesen mindegy, hogy mennyi ideig részei az életünknek, mert a lényeg csupán az, amit adnak nekünk. Mosolyokat, könnyeket, emlékeket, vagy pofonokat, amikből tanultunk, és amiknek hála legközelebb okosabbak leszünk. Boldoggá tettük egymást, amíg csak lehetett, és meg sem próbáltuk erőltetni azt, ami nem ment, inkább elköszöntünk egymástól, és újra a boldogságot kezdtük el keresni egy olyan helyen, ahol talán újra megtalálhatjuk. Vannak ilyen átutazóink. Mert ez nem szerelem. A szerelem sokkal többről szól annál, hogy veled alszom, veled kelek, és veled mutatkozom mindenhol. A szerelem sokkal több egy időszaknál.