Néha
meg kell hozni azokat a döntéseket is, melyekről azt gondoltuk,
hogy soha nem jön el az ideje. De egy reggel felébredsz, és látod,
hogy ez nem a te utad. És ilyenkor lehet, hogy kiszakad a szíved,
mert tudod, hogy már semmi nem lesz olyan,
mint régen. De van, hogy csak ez az egyetlen út marad. Csak így
lesz lehetőséged arra az életre, amire szántak. Vannak emberek,
akik csak átmeneti társak ebben az élet nevű dologban. És bár
azt hisszük, hogy mindig van legalább két választásunk. [ veled,
vagy nélküled ] A végén belátjuk, hogy ez csak a látszat. Néha
meg kell hajolni a sors előtt. Néha alázattal, de engedni kell. (Forrás)
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Ha tudnád mennyire hiányzol nekem.(...) Egy élet alatt sem tudnám elfelejteni. Elengedtem a haragomat, ahogy a bosszúvágyat is. Elfogadtam mindent Nihan. Mindent. Ez a kéz hozza el nekem a fényt és ez mutatja az utat. 10 percre visszakaptam az életem. Átjárta a szívem a szeretet. És erről nem fogok lemondani. Nem érdekel jó-e vagy rossz, amit teszek. Nem számít, hogy mit rejt számomra a jövő. Ez az én utam. Nem figyelek a bátortalan szavaidra, mert a szíved értem üvölt. Értem hullnak a könnyeid. És ha az életembe kerül is, megvigasztallak. Mert tudom, hogy engem akarsz. És harcolni fogok érte. Ahogy te is harcolni akarsz.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése