Szeretném
az egész életemet csak így kiteríteni, és megérteni. Hogy ki van
mellettem, ki értem és én kiért vagyok. Próbálnék utakat
keresni a sok kacat között és mint valami égi vonal, összekötni
őket, ahogyan a csillagokat. Vagy mint a számokat egy
képrejtvényben, és meglátni benne az értelmet. A káosz közepén
a rendet.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése