Tudom, hogy a játékod része vagyok. Hogy ellenállhatatlan vagy. Hogy kísértésbe kergetsz mindenkit, és úgy teszel mintha semmiről sem tehetnél. Kihasználsz, megunsz, eldobsz. És közben azt hiszem, hogy sajnálsz. És akartam is ezt az egészet, mint a legtöbb ember, aki képtelen józanul gondolkozni. Mint a legtöbb lány, akivel végig játszottad a köröket. De lényegtelen. Tudom, hogy jövőre is május lesz, és megjelensz, és kitéped a szívem, és a kezembe teszed. Mint legelőször a verandán.