Vannak
napok, amikor megkérdezzük magunktól, hogy mi lett volna köztünk,
ha a tegnap sosem történt volna meg? Nem csókoltuk volna meg a
férfit, aki a hétköznapi kislányból hercegnőt varázsolt. Nem
kértük volna meg a nőt, aki abba az emberbe szeretett bele, akik
már rég nem voltunk, és akik már soha többé nem lehetünk.
Igen, vannak napok, amik mindent megváltoztatnak. Mikor az az érzés,
hogy "remek jövőnk lesz" jeges ürességgé változik. De
ekkor legalább ráébredünk arra, hogy vannak érzéseink, és hogy
ezeket az érzéseket szabadon kell engedni.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése