Vannak
napok, amikor megkérdezzük magunktól, hogy mi lett volna köztünk,
ha a tegnap sosem történt volna meg? Nem csókoltuk volna meg a
férfit, aki a hétköznapi kislányból hercegnőt varázsolt. Nem
kértük volna meg a nőt, aki abba az emberbe szeretett bele, akik
már rég nem voltunk, és akik már soha többé nem lehetünk.
Igen, vannak napok, amik mindent megváltoztatnak. Mikor az az érzés,
hogy "remek jövőnk lesz" jeges ürességgé változik. De
ekkor legalább ráébredünk arra, hogy vannak érzéseink, és hogy
ezeket az érzéseket szabadon kell engedni.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése