...egyszerűen csak hinni akarok megint. Benned, bennünk, a szerelemben. Hinni szeretném, hogy jó úton járok, és hinni akarom, hogy ha nem is mindig hoztam jó döntéseket, de még van időm rendbe hozni a dolgokat. Hinni akarok, de ehhez reményre van szükségem. Mert bár nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd minden rendbe jön.