Ha nem szeretsz, akkor miért őriztél meg magadnak úgy engem, mintha egy kincs lennék. A világ megszűnt, ott találtam magam egy üres mezőn, ahol megint azt kell játszani, hogy tőröket dobálunk egymásba, és ki bírja tovább? Sebezhetetlennek hittem magam. Engem már nem bánthat senki, csak ha megengedem. Azt akartam, hogy újra bízz bennem. Nem a szeretetedre vágytam, hanem a bizalomra. Nem vissza akartalak kapni, hanem bebizonyítani, hogy jó vagyok. Hogy nem az vagyok, akinek gondolsz, hanem az aki okkal szeretett téged. A kések nem álltak meg a szív előtt. Célozni pedig te sokkal jobban tudtál. Hajnalban még megírtad, hogy szerettél. Én pedig törötten, sebekkel a testemen próbáltam megérteni ezt a káoszt. Próbáltam visszaszerezni az önként eldobott boldogságom.