Rettegsz,
már megint. Megkérdezném, hogy miért, de nem tudnád a választ.
Nem tudnád, hogy miért félsz attól, hogy szerethetnek, hogy
valaki megölelhet, szívből, úgy, mint addig még senki. Talán
azért, mert el is veszhet, mert egyszer eltűnhet, és véget érhet
addigi életed legszebb időszaka. De vajon megéri-e mindentől
elzárva élni, meg nem tapasztalva a legjobb dolgokat? Azokat,
amikért érdemes élni? Ne rettegj, merj. Próbáld ki a szíved,
hagyd, hogy szeressék, és tanítsd meg, hogy szeresse, ha szeretik,
hogy elfogadja azt, amit kap, és még véletlenül se támadjon, ha
valaki szebbé akarja tenni az életét.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése