az a fajta ember vagyok, aki illesztgeti a régi barátságokat az életébe. aki összeköti az elszakadt szálakat, kifésüli őket és elfelejti a gubancokat - még akkor is ha már másképp tekintenek rám, ha azt mondják "megváltoztál", miközben ők kerültek túl távol vagy talán sosem ismertek igazán. olyan ember vagyok, aki elégedett azzal, amije van. aki nem vágyik nagy dolgokra, csak olyasmikre, hogy reggelente szendvicseket csomagoljon a szerelmének, hogy minden este lapuljon egy mellkas a hátának. olyan ember vagyok, akinek fontos a családja. aki nem beszél csúnyán a szüleivel, aki felfogta, hogy bölcsebbek tőle sokkal és aki csak kívánni tudja azt, hogy majd ő is ilyen bölcs legyen ilyen idős korára. olyan ember vagyok, akik inkább azt hazudja, hogy nem fáj ha belerúgnak, mert megtanulta nem gyengének mutatni magát. olyan ember, aki büszke, néha talán túlságosan is. (Forrás)