Már semmi nem megy úgy, mint régen. Annyi pofont, sebet kaptál, annyi fájdalmat éltél meg, hogy minden más. Már nem tudsz úgy szeretni. Már nem mered megnyitni a szíved. Már téged sem lehet úgy szeretni, mint régebben. Falakat építettél. És szögesdrótokkal vontad be. Páncélokat húztál a szívedre, hogy ne sebezhessék újra. Igen ám, de ennek ára van. Mert lehet nem ér el hozzá semmi bántás, de felvértezted magam a szerelem ellen is. Úgyhogy épp itt az idő, hogy dönts: megnyitod a szíved a csoda előtt, ezáltal felkészülve újabb esetleges sebekre is, vagy bezárkózol örökre félelmeidbe.