mi vagy te nekem? és én mid vagyok? talán a legnagyobb félelmed... vagy esetleg valaki, akitől úgy akarsz elmenekülni, hogy közben magadhoz szorítod? de én kővé dermedve állok ebbe a szorításba és az inged illatát sosem tudnám már elfelejteni, ahogy azt a mosolyt sem, ami akaratlanul is összehúzza a szemed körüli ráncokat mindannyiszor arról beszélsz, hogy mennyire őrült vagyok. (…) őrült vagyok mert megbabonázol, a vágyad hogy megérints teljesen összezavar, a szavaidat pakolgatom egyik polcról a másikra, de a végén úgyis a szívem közepébe talál be minden elharapott félmondatod, és azok is, amikre csak gondoltál és közbe kiolvastam a szemeidből. (forrás)