Nem fáj.
Jól vagyok. Minden rendben. Nem hiányzik. Nincs szükségem rá.
Semmi gond. Megy tovább az élet, nélküle is. Csak üres szavak.
Úgy teszek, mintha... A látszat, a színlelés az, ami felemészt.
Hogy nem törhetek össze, mert mások meglátják. De belül ki
vagyok?! Nem tudom, nem tudom. Fáj, de nem mutathatom. Hiányzik,
mégsem mondom. Semmi sincs rendben, az életem megállt. Vajon
meddig bírom még?! Mindig csak tovább, és tovább. Ez az élet.
Csalódások, mindig csalódások érnek. De az ember büszke. Büszke
ahhoz, hogy sírjon, büszke ahhoz, hogy segítséget kérjen. De még
ahhoz is, hogy elfogadja. Az élet tanít. Nevetni, sírni. Igen,
sírni.. És élni. Meg kell tanulnunk élni, és nem színlelni az
életet...
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése