Ha
azzal töltöd az életed, hogy olyan dolgokra vársz, amelyek még
nem a tiéid, azzal együtt elpazarlod azokat a pillanatokat is,
amiket most kapsz az élettől. Talán az egész még meg is érné,
ha több időnk lenne, viszont csak egy életünk van. És ebben az
egyben úgy kell élned, hogy egy pillanatot se sajnálj. Hogy megéld
a jót, a rosszal együtt, s közben teljes szíveddel hidd, hogy a
dolgok sokszor csak azért esnek szét, hogy újra össze tudd rakni
őket sokkal jobbra - még boldogabb és tökéletesebb kockákkal.
Úgy kell élned, hogy mosollyal kelj és feküdj le, hogy azt érezd,
te mindent megtettél, és ha mégsem, akkor azt érezd, hogy
legközelebb majd így cselekszel. Nem a körülmények mondják meg
azt, hogy boldog vagy boldogtalan vagy, mert minden rajtunk múlik. A
döntéseinken.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése