Voltál
már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok,
ha mész és mégis csak egy grimasz meg egy makacs 'mégsem megyek'
lett belőle? hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a
szó: 'szeretlek'. hogy a meleg ölelés helyett ijedt
távolságtartásba burkolóztál? hogy valakinek azt mondtad
nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény
szikla porrá hullt, mikor ő elhagyott. és csacsogtál már legjobb
barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva,
hogy csókjával tapassza be a szád? és kezdtél már úgy
mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem
színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél
érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? mondta már a belső
hangod, hogy nem jött még el az ideje és később azt, hogy
elmúlt? nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál?
rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így
szeretni és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl
bonyolult? ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit
olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni? és volt-e
bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűk
marokkal mért üveggyöngy jutott?
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Igen igen és igen!! XDXD
VálaszTörléssokan így vannak ezzel.... :DD
VálaszTörlés