Kiírlak
magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más
mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is
tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és
én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni
és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy
perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha
másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki
nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed,
megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem
akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak
megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád,
és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a
semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár,
hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom,
nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy.
Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így?
Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép
vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem
kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és
cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem
birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos
közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor
így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése