Már csak ritkán álmodunk. Befészkeltük magunkat egy tökéletesnek hitt komfortzónába, és ott éldegélünk. Vegetálunk. De ezt nem valljuk be, még magunknak sem. Ez lett az új trend, hogy nem merünk nagyot álmodni. Mert akkor kinevetnek. Megszégyenülnénk. Egyre inkább belátjuk, hogy nincs megfelelő anyagi háttér, a tehetségekkel egyre kevesebben foglalkoznak… De igazából bármire képesek vagyunk ráfogni a saját gyengeségünket. A céljaink aprók lettek, és ezáltal kicsit elégedettebbek vagyunk, mint régen, mikor kockáztattunk, és nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük. Megszűnt a kudarc élmény. De nem születnek lélegzetelállító dolgok sem. Nem lépünk ki önmagunk árnyékából.