"próbálom elképzelni a búcsút. azt, ahogy majd utoljára csókolom meg és utoljára kapaszkodom a karjába, utoljára szorítom az arcomat a mellkasához, hogy érezhessem az illatát, de nem tudom elképzelni vagy nem tudom felfogni, vagy csak egyiket sem akarom. már a gondolatra is párás a szemem és kapar a torkom. nem tudom, mit fogok mondani, csak azt, hogy zokogni fogok. szégyentelenül, mindenki előtt, ha kell, a buszmegálló kellős közepén. már, ha eljutok odáig. talán itt fogok elbúcsúzni tőle, a ház előtt, talán a szobájában. nem tudom, hol és hogyan. csak azt, hogy sokáig fogok még nézni utána, azután is, hogy eltűnt, hogy végleg elment és hirtelen nem tudok majd hová lenni, mert az egyetlen biztos pont hiányozni fog az életemből. nem marad majd bennem semmi más, csak a hiány."