Az egész a hitről szól. A hitről, amit magadba vetsz. Felállsz vagy nem? Megelégedsz a semmivel, vagy lépsz egyet, bátran, nagyot, olyat, ami akár az egész életedet megváltoztathatja? Igen, persze, minden mélyponton megfogalmazódik benned, hogy nem akarod, hogy legszívesebben kiszállnál az életedből, mert még egy nehézség, meg egy újabb akadály, és azt már nem tudod elviselni, mert most már aztán tényleg nincs több erőd - közben meg pont annyi van, amennyire szükséged van. Se több, se kevesebb. Ha ezt elfogadod, onnantól nincs nehézség. Onnantól nem állítasz akadályokat magad elé, hanem ha kell, becsukod a szemed, és bármennyire is fáj, megteszed a következő lépést, ugyanis bízol benne, hogy ennél csak jobb lehet. Hogy megérdemled. A szürkeség csak ott van, abban a pillanatban, amibe egy picit belehaltál, ahova bezártad magad. A színek kint várnak, van belőlük bőven. Csak engedd meg magadnak, hogy nálad is maradhassanak.