Búcsúzz el a múltadtól, merj továbblépni. Az, hogy megteszed a lépést, ami eltávolít tőle, nem azt jelenti, hogy elfelejted, hogy mi történt, egyszerűen csak elfogadod, és nem érzed tovább a fájdalmat, ami szétszakított eddig. Elfogadod, hogy az élet nem szólhat arról, hogy szomorú vagy, és egyébként is: valami biztosan vár rád. Valami, ami boldoggá tesz, hiszen ez az egész nem lehet ennyi. Persze, az emlékek megmaradnak, nem is kell tőlük szabadulnod, hiszen ők formáltak azzá, aki most vagy. Meríts belőlük erőt, és használd őket arra, hogy mindent megváltoztass magad körül. Ma még nem hiszed el, de tudnod kell: lesznek pillanatok, amik a fájdalmukkal együtt tűnnek majd el örökre. Akkor azt hiszed, képtelen vagy erőt venni magadon, hogy feldolgozd, évek múlva viszont már nem is emlékszel rájuk. Talán csak azért, mert túlságosan fáj, és így véded magad, vagy egyszerűen csak azért, mert valójában semmit sem jelentettek, csak jó volt valamihez ragaszkodni, valamihez, ami bezárt, és elhitette veled, ennyi az élet.