Ha
menned kell hát menj. Ha pedig neki kell, akkor engedd el. Sokszor
nem is kell különösebb ok, egy harmadik személy, vagy a másik
féllel való ellentétek, és egyéb történések, hogy útjaitok
szétváljanak. Van, mikor csak elég egy érzés, egy gondolat: 'Nem
vagyok a helyemen. Mellette nem vagyok otthon.' S olyankor bizony
nincs mit tenni, menni kell, menni, különben megfullad az ember.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy a kialakult kötelékeket könnyű
lenne feladni, de mégis érzed, hogy meg kell próbálnod, mert
életed egy fejezete lezárult benned. Az érzéseid megváltoztak,
és valamiért már nem is vagy ugyanaz az ember. Mindezt talán a
körülötted levők meg sem értik, de legbelül tudod, hogy el kell
indulj egy másik úton, hogy új kihívások elé kell néz, új
embereket kell megismerj, akik által mindig tanulsz valami újat
önmagadról, a világról.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése