Lehullott
falevél vagyok, aki azt hitte, hogy örökké él, és aztán úgy
halt meg, hogy maga sem tudta, miért. Falevél vagyok, aki szerette
a napot és a holdat, sokáig nézte az elhaladó buszokat és a
zajos villamosokat, és soha senki nem szólt neki, hogy tél is
létezik a világon. Ezek a levelek éltek és virultak, amíg
lehetett, aztán egy napon megsárgultak, és a fa megvált tőlük.
Nem úgy búcsúzott el tőlük, hogy viszontlátásra, hanem úgy,
hogy Isten veletek, mert tisztában volt vele, hogy soha többé nem
térnek vissza...
A szeretetet egy dolog öli meg: az, ha látni akarod, hogy holnap is élni fog-e. Ne törődj vele, ne akard tudni, ma éld meg. Ma merülj el benne, és ma élvezd. Ne érdekeljen, hogy lesz-e holnap, vagy mi lesz, ha nélküle maradsz, hiszen igazából sohasem hagy magadra. Mindig ott lesz körülötted, csak észre kell venned és merni érte nyúlni. Kinyitni a szíved, meg hasonlók... Ne görcsölj rá az érzelmekre, mert ez az egyetlen dolog, ami meg tudja őket gyilkolni. A szívecskéket. ( oravecz nóra )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése