Nem
rá tartozik,
hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki.
Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást
kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában, ülő páciensben a
rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a
soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése