Nem
szabad túlságosan komolyan venni a nőket, a csókokat, a
vonatokat, a városokat, az embereket, ezt az egész nagyszerű
mindenséget, az életet. Figyelni kell, mert színes, érdekes ez a
pazar színjáték. A lényeg sohasem változik. Kaland az egész,
nincs kezdet és nincs befejezés. Csak állomások vannak.
Szaladunk, lihegünk, kergetjük a boldogságot, de elérni nem lehet
soha.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése