A
boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által.
Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged
van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért,
hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz.
Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől.
Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt
lehetséges. Vele.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése