A
nagy horderejű változások elsöpörnek minden régit. Talán
hálásabbnak illene lennem mindenkiért. Soha nem értett meg senki
igazán. Volt, akiknél szándékosan nem akartam, vagy éppen nem
érdekelt. (...) Aztán egyszer jött valaki, aki azt érti, aki
vagyok. Mintha plazmák lennénk, a testünk kristályos, a hangok
pedig patakként nyaldossák a testünket. Azóta tudom, hogy
rengeteg felesleges emberrel is találkoztam.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Igazán szép szavak. :)
VálaszTörlés