A
szerelem mindig más.
Mindegy,
hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy
tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen.
A
szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít,
de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert
létünk alapfeltétele.
Ha
nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától,
amely hiába kínálja gyümölcseit.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése