Megérinted...
talán csak éppen hogy. Talán a bőrötök nem is ér egymáshoz,
csak a karokon lévő pici szőrszálak simogatják egymást. Mégis
érzitek. Mégis csodálatos érzés, nyugalom, bizalom, szeretet
árad rajtuk keresztül egymás felé. Hihetetlen erő van benne,
hihetetlen érzések szabadulnak fel ebben az aprócska érintésben.
És megnyugszol. Ebben a pillanatban megáll körülötted minden.
Nem beszéltétek meg az érintést, mégis, mindketten tudjátok,
hogy kell. Érzitek, nem tehettek mást. Muszáj, mert érezni kell a
másikat. Így is. Mert lélekben egyek vagytok.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése