mindig,
mindenkit meg akarok menteni. ez valami feltétlen reflex. egyszer
majd, ha valaki meghallgat, úgy egészen a mondat elejétől, a
lezáró pontig. ha lesz ilyen. akkor majd felmerül benne, hogy
talán én vagyok, aki leginkább vágyakozik, hogy kimentsék innen.
hogy törött a szárnya. hogy üres a szíve közepe. elhatárolódok.
megbántok. kiüresítek. feltöltök. mosolygok. de belül már
elvesztem. talán nem is akarom, hogy valaki megtaláljon. micsoda
nemes hazugságok. itt minden az. bennem. benned.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése