Olyan
van, hogy nem mondok el neki mindent. Hallgatok, mert nem tartozik
rá, vagy nem akarok fájdalmat okozni neki. Hallgathatok tapintatból
is. De ha már megnyílok - ami nagy ritkaság -, csakis olyan előtt
nyílok meg, akit szeretek. Tőle nem félek. Tőle nem tartok. És
remélem, hogy megért.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése