Szeretnélek
boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az
enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha
te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig
az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és
kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán,
a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva
idézhetünk. Mert
te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz,
aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek,
hogy jelentéktelen ember maradhatok.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Sokat kell még fejlődnöm vallomások terén.
VálaszTörlés