Egyedül
is képes vagyok ragyogni, de mégis inkább szeretem azokat az
árnyalatokat magamra ölteni, amiket te hozol az életembe, önként,
önzetlen gondoskodással. A kapcsolatunk nem komfortzóna, hanem
abból nyugodtan és önbizalommal telve privát utakra indulhatok,
melyek saját töltődésemet és épülésemet szolgálják, de a
nap végén belső iránytűm mégis a te karjaidba vezet haza.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése