nem szeretem látni, hogy szomorú a szemed. elkeserít, hogy nem tudok ellene tenni. nem tudom megoldani a problémád varázsütésre, pedig hidd el megtenném ha tudnám. amit tenni tudok, az az, hogy pillanatnyi mosolyokat csalok az arcodra, megölellek és bátorítalak és elmondom százszor is ha kell, hogy többre vagy hivatott, hogy ne add fel, hogy értékes vagy. ha elfogy az erőm mindig a közös terveinkre gondolok. a lakásra kutyával és macskával, a közös utazásokra, az élményekre, ebből merítek, hogy újabb lépéseket lépjek előre, ez segít, hogy ne torpanjak meg. hiszek benne, hogy minden rossz csak egy állomás és most ha a vonat késik is, előbb vagy utóbb végül célba érünk vele. addig meg itt leszek és támogatlak, ahogy te is engem mikor feladni készülök.

(forrás)