Nem értettem az élet értelmét addig, amíg nem fogtam fel, hogy bármikor elveszíthetem. Hogy nem szabad úgy élnem, mint az emberek többsége, akik nem saját maguknak, hanem másoknak élnek. Meg kellett értenem, hogy a szívemet teljesen bele kell tennem abba, amit éppen csinálok. Hogy nem foglalkozhatok más emberekkel, vagy a véleményükkel, mert nem nekik élek, hanem magamnak. Hogy az egyetlen ember, akinek bizonyítanom kell, az én vagyok. És az, hogy mások mit gondolnak, legyen az ő dolguk. Nem fogok vele foglalkozni, mert még annyi mindent tennem kell ebben a világban, hogy egy percemet sem pazarolhatom el ebből a kevés időmből. Meg kellett tanulnom, hogy figyeljek arra mit teszek, mit mondok és gondolok, mert a dolgok mindig visszatalálnak hozzánk. Azt is el kellett fogadnom, hogy be kell vallanom, ha hibázok, vagy ha kudarcot vallottam, miután mosollyal tovább kell, hogy lépjek. Hogy nem szomorkodhatok a tegnapom miatt, mert azzal kell foglalkoznom, hogy a mát és a holnapot tegyem szebbé és felejthetetlenné. Sok mindent megtanultam, de abban, hogy sikerül majd mindig ilyennek lennem, és nem olyannak, mint mások, csak hinni és bízni tudok.