Ez valami régről magammal rángatott átok, hogy mindenkit kísérnem kell az úton, míg ő más kezét fogja. De végsősoron, annyira mindegy. Átmenetek vagyunk, kapcsolódási pontok, és váltakozó halmazállapotok. Nem tudom, hogyan lehetnék dühös, hogyan játszhatnám ezt ki. El szabad-e fordítanom a tekintetem róluk. Soha nem volt hozzá merszem. Mindig csak valami mosolyba támaszkodtam...