Hogy
mire szeretnék emlékezni, ha majd ráncos, remegő kézzel nyúlok
a csésze kávém után egy meghitt hajnalon? Jelentéktelennek tűnő
mozdulatokra. Másodpercekre, amik alatt a mennybe repítettél aztán
meg a pokolba löktél. Az első pillanatra mikor megkívántalak, az
érintésedre,és, ahogy a testemmel bántál-mint mikor a zenész
simogatja a hangszerét...az illatodra, amit mindig éreztem, ha
vágyakozva csókoltam ott a füled tövében,azt a picike pontot. Az
útra akarok emlékezni, ahogy eljutottam hozzád és a sötét
percekre, mikor a saját gonoszságommal vívtam csatát! Az
akadályokra, amik valahogy sosem akartak elfogyni, mert mire
legyőztem az egyiket, már várt rám a következő! A küzdelmeimre,
a kétségbeesett lélegzetekre, mikor zihálva kerestem a kiutat, és
nyugalomért könyörögtem Istenhez. Arra akarok emlékezni, hogy
ember voltam, hogy nő voltam, szerető, vágyat keltő édes
kísértés, máskor meg harcos katona, üvöltő fenevad. Arra
akarok emlékezni, hogy mindent igazán megéltem. Mindent, amit csak
kaptam az élettől!
imádom az írásait annyira jók, gyönyörű, tehetséges vagy. Úgy elbeszélgetnék veled, megismernélek szívesen. Akinek ilyen gondolatai vannak és így ki is tudja fejezni őket, az zseniális személyiség lehet. Remélem egyszer tényleg lesz rá alkalmam. Lenyűgözöl.
VálaszTörlésez igazán jól esett reggel. :) de ezek nem az én írásaim, örülnék ha így meg tudnám fogalmazni a gondolataimat. szerencsére vannak emberek, akik tényleg ennyire tehetségesek, így én is át tudom itt adni a gondolataimat, érzéseimet. e-mail címet találsz az információ menüben, ha úgy gondolod. :)
VálaszTörlésAz email címet, az ismerkedésre írtad? :)
TörlésIgen. :)
Törlés