boldogtalan varázslat.

Várj arra, aki majd megküzd érted, ahelyett, hogy felkínálod magad. Várj arra, aki majd magától ír, anélkül, hogy kérdeznél előbb barmit is. Arra, aki majd magától odamegy, anélkül, hogy hívnád. Arra, aki majd felajánlja a segítséget, anélkül, hogy kérned. Arra, aki feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Arra, aki tisztel, aki órákon át képes beszélgetni veled és igazan meg tud nevettetni. Inkább várj, mint olyanra pazarold az időd, akiért mindig csak te küzdesz, aki nem keres, akit unszolni kell, aki megbánt. Nem kell taktikázni, csak maradj egyszerűen Nő.

Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. Ez csak a szerelemben van.

A Párod minden esetben tükör Számodra. A kérdés, hogy mersz-e szembenézni vele, vagy inkább továbbmenekülsz egy újabb ábrándba, amiben újra csak önmagad fogod megtalálni. Mindaz, amit nem tudsz elfogadni a másikban, vakfoltod, amely belülről üldöz és fenyeget. Az emberek nem azt kapják amit érdemelnek, hanem azt amivel érzelmileg összhangban vannak.

Jobb szeretni valakit, aki messze van és epedezik azért, hogy veled legyen, mint szeretni valakit, aki még közel is van, de nem törődik azzal, hogy lásson téged.

Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk. : )

Azért a néhány percért az egész világot odaadnám cserébe.

Az a baj a legtöbb emberrel, hogy tudják mi a fontos, de mégsem azt választják.

Nem az a fontos, mit mondasz, hanem az, mit teszel. Ha nem tudom, mennyire szeretsz, ha külön el kell mondanod, akkor a szerelmünk nem ér semmit.

Amikor azt érzed, hogy ott vagy, ahol lenned kell, és az vagy, aki igazából vagy... Amikor semmi sem tűnik annyira nehéznek, hogy lehetetlen legyen, amikor mindenhol csodát látsz: a mosolyokban, ölelésekben, más szemében... Amikor türelmes vagy, kedves, segítő azzal, aki nem érdemelné meg. Amikor azt kapod, amit adtál, és ezt csodálattal figyeled... Amikor minden napodat új lehetőségként éled meg a változtatásra... Amikor rájösz, hogy mennyire érthető ez az érthetetlen valami, amit mi Életnek nevezünk... Akkor fogod megérteni mi a BOLDOGSÁG.

- Mit akarsz tőlem? (...) - Azt akarom, hogy mellettem légy a sötétben. Hogy átölelj. Hogy továbbra is szeress. Hogy siess a segítségemre, amikor félek. Hogy gyere el velem a szakadék szélére, és nézd meg, mi van ott.

Örökké tartott elég bátorságot gyűjteni, hogy megragadjam a lehetőségeket. Kipróbálni valamit, amit soha nem csináltam, kimondani valamit, amit mindig is akartam, vagy csinálni valami őrült dolgot a szerelemért. Ígérem neked, az egyetlen dolog, amit bánnod kell, azok a dolgok, amiket nem csináltál meg!

Egyiküknek sem sikerül úgy végigélni egy életet, hogy ne bánna meg valamit.

A szerelem az, amikor fogalmad sincs, miért vonzódsz hozzá annyira. A szerelemnek megvannak a maga okai, és ezek az okok ismeretlenek.

Minél nagyobb csatát vívsz meg, annál nagyobb utána a boldogság. Olyan szintekre emel a saját erőd, amiről azt gondoltad, hogy nem is létezik, vagy egyszerűen csak a képzeleted szüleményeként élheti meg a holnapot. De ott van, jön, csak hinni kell benne. Felülemelkedni a szomorú szürkeségen, állni a sarkadon, kiállni magad mellett, és hinni a saját erődben.

Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani.

Bármikor új életet lehet kezdeni. Bármikor eldöntheted, hogy a legtöbbet hozod ki magadból. Csak el kell kezdeni, neki kell látni, és tudnod kell, hogy mi a cél. A boldogságért meg kell tenned. Azért, hogy szerethess, hogy merj szeretni, és azért, hogy szeressenek, hogy elfogadd. Kiiktatni fájdalmakat, görcsöket, hitetlenséget, bizalmatlanságot csak úgy lehet, ha mersz szeretni, ha mersz nyitott lenni, a pillanatban maradni, és kihozni abból a legtöbbet még mielőtt az első akadálynál lelépnél.

Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra.

Egy csomó oka van annak, hogy mivé válunk. És a legtöbb okról sejtelmünk sincs. És ha azt nem választhatjuk meg, hogy honnan jövünk, azt eldönthetjük, hogy hová tartunk.

Nem igaz, hogy lehet ragyogni egyedül is. Képtelenség. Hiába szeretgeted magad, hiába fogadod el minden porcikáddal, hiába vagy elégedett azzal amit elértél. Kell melléd valaki, aki visszaveri a fényed, a maga legnemesebb értelmében. Ő fog ragyogtatni, a szeretetével. Az ember, akit nem szeretnek, nem ragyog. Akit nem szeretnek, az szürkévé válik. Az íztelen, dohos. Ha szeretnek, az kiül az arcodra, és attól ragyogsz. Ha egyedül vagy és elhiteted magaddal, meg a többiekkel, hogy ez így neked mennyire jó, az csak egy maszk. A világot meg kell osztanod másokkal. A naplementéket, a csokoládékat az ágyban. Kell valaki, akivel fogsz egy léggömböt, és titkokat írsz egy szelet papírra, hogy aztán közösen útnak engedjétek. Ez a ragyogás. A másokkal megosztott öröm. a többiek csak hazudnak. Boldog egyedül úgysem lehetsz. Aki ezt mondja, az vagy nem volt még egyedül igazán, vagy áltatja magát. ( forrás: Lendület )

Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.

Okkal mondtam, hogy egyedül jobb nekem. Nem azért, mert azt hittem, úgy boldog leszek. Hanem, mert azt hittem, ha szeretek valakit, de mégis véget ér, azt nem élem túl. Egyedül sokkal könnyebb. Mert mi van ha rájössz, hogy szerelmet akarsz, de nem kapod meg? Pedig élvezed és építesz rá. Mi van, ha e köré építed az életed és aztán szétesik? Túl lehet élni azt a fájdalmat? A szerelmet elveszíteni olyan, mint egy szervkárosodás. Mint a halál. A különbség az, hogy a halál véget ér, de ez örökké is eltarthat.

Ha a szívemmel láttalak meg, akkor nagyon messze láttam benned és nagyon magasra. Olyasmit vettem észre, amin nem fogott az évek múlása. Ugye tudod, hogy csak így lehet tartós egy párkapcsolat? Ha a szívünkkel látjuk egymást. Nem elég, hogy"szeretlek". Minden szememmel tudtalak szeretni. Az érzéseimmel, érzékeimmel és az eszemmel is. Nem elég. Az is kell, hogy SZERESSELEK. Így, nagybetűvel. Ritka manapság. Nagyon ritka.

Csak ennek van értelme. Szeretni valakit ''csak''. Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak, kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség. Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet és egy másik mellett szintén milliót. Mert ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket gyártani.

Két megtört, csonka ember voltunk. Most eggyé váltunk. Soha senki nem fog úgy megérteni engem, mint ő. Soha senki nem fogja úgy megérteni őt, mint én. És soha senki nem fog változtatni ezen. Egybeolvadtunk, és kovácsoltunk magunkból valami erősebbet. Valami jobbat.

Egy Igazi Nő nem féltékeny, hanem féltő! Nem kételkedik, hanem magabiztos. Tud érinteni és tudja értékelni az érintést. Egy Igazi Nő vár, nem elvár. A szemével és a mosolyával, az egyéniségével hódít. Egy Igazi Nő kinövi azokat a kicsinyes téveszméket, miszerint mindenféle ribivel kell versengeni! Egy Igazi Nő tudja,hogy mikor elég, mert van benne tartás!

Néha órák is csak perceknek tűnnek, máskor viszont egyetlen pillanat is örökké tarthat

(...) talán mindenkivel meghatározott időben kell találkoznunk. Talán akkor, mikor már tényleg minden elveszett. Csak úgy belecsöppen az életünkbe, aztán hoz valami kellemes érzést, ami miatt bambán mosolyogva ülünk a kádban. Amikor már csak az motoszkál fejben, hogy vajon ő is gondol-e ránk. Felcserélődött fontossági sorrend. ( forrás: Boroskóla )

Nem lehet sokáig haragudni arra, aki megnevettetett. 

Nem tudom, kinek kell hálásnak lennem, hogy megismerhettelek, de ez nem is érdekes, annyira köszönöm Neked, hogy vagy. Köszönöm a mosolyokat, a boldogságot a szívemben, a türelmet, a nyugalmat és a szeretetet. Köszönöm, hogy itt vagy, hogy fontos vagyok neked és hogy Te is fontos lehetsz nekem.

Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó.

Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden mulandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy örökkévaló.

Az új akkor tud belépni az életedbe, ha helyet csináltál neki: ha a régi romba dőlt, és te kisöpörted a romokat.

Úgy érzed, belehalsz a szerelembe. Ami lehet szép dolog. Igen. Belehalni a szerelembe szép, de még szebb élni benne.

Mikor a szemedbe néz és te elolvadsz. Mikor egész éjjel a párnát szagolod, ahol feje pihent, hogy még egy kicsit őrizd az illatát. Mikor nappal csak rá gondolsz, éjjel pedig csak róla álmodsz. Mikor számolod a másodperceket a következő találkozásig. Mikor két méterrel a föld felett lebegsz. Mikor senki más nem érdekel, mégis mindenkivel mézesmázosan kedves vagy. Mikor kitakarítod az egész lakást, felhúzod a legszebb ruhád, és teljes pompában várod, és örülsz, még ha késett is. Mikor hiányzik már akkor is, ha csak a fürdőbe ment. Mikor úgy nézel rá, mint az utolsó csodára a földön. Akkor szerelmes vagy. Mikor zokogva omlasz a földre. Mikor reszketsz az aggodalomtól. Mikor legszívesebben fejbe csapnád egy serpenyővel, hogy már megint hol volt, hogy már megint hagyta, hogy halálra aggód magad. Mikor minden nap azért puffogsz, hogy miért nem lehet felvenni a telefont elsőre, miért kell harmincszor hívnod, mire eléred. Mikor folyton duzzogsz, hogy soha nem képes sehova időben odaér...

Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.

A szerelem tulajdonképpen megfoghatatlan. De éppen ez a titokzatos valami nő, gyarapszik egyre bennem. Feledteti velem otthonomat, apámat, anyámat, elbódít, ha rád nézek és boldogsággal tölt el. Még az éhségről, a hidegről és betegségről is megfeledkezem. Azt hiszem, ez a szerelem.

Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár, hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán. Millió féltve őrzött érzés szomorú szivem legmélyén hever, mert sosem mondtam el. Hogy te vagy aki kell, rád vágyom te vagy, aki kell minden áron, szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más. Csak te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom, de ez az ami tán a legszebb vallomás.

Ha két ember igazán fontos egymás számára, akkor a világ többi része megszűnik létezni. Ha veled vagyok, én pontosan ezt érzem.

Soha nem tudjuk, hogy ki, mikor és miért érkezik az életünkbe. Mégis jeleket keresünk, hogy képesek legyünk hinni. Hogy ez most olyan igazi érzés lesz. Nem valami évezredek óta vágyott és előidézett illúzió. A jelek ott hevernek az avarban, ha akarom felveszem, ha akarom átlépem. Nem ezek határoznak meg téged. Nem az a mennyiségű szeretet, amiből nap, mint nap összeraklak. És mint ahogy meséltem is, belőled élek. Itt sem lennék, ha te nem volnál. És persze, hogy ennek súlya van.   ( Gipsz égbolt )

Emlékszel, amikor elmondtam, hogy mit akarnak a lányok? Az igazság az, hogy a lányok csak akarnak valakit, aki szintén akarja őket.

Időnként egymáshoz ért a kézfejük, vagy egyik-másik ujjbegyük, én pedig azon tűnődtem, mit jelent számunkra az a néhány pillanat, amikor a kettejük bőre találkozik.

Emlékek, ragaszkodások, megbánások. Ha túl sok felesleges cuccot cipelsz magaddal, a végén egyszerűen agyonnyomnak.

Van az a pillantás, ami egyetlen másodperc alatt szétszakít minden addigi köteléket, és teljesen újakat teremt az életedben, eltörölve mindent, ami addig számított.

Hagyd, hogy elkapjon az érzés, hogy magával vigyen. Mindig. Ne öld el, ne akard korlátozni, ne fojtsd meg, még véletlenül, egy pillanatra se, mert aztán egyszer azon kapod magad, hogy soha többet nem tudod visszahozni. (...) Vigyázni kell a szerelemmel. Törékeny. Olyan, amit ha nem hagysz kibontakozni, elbújik, és soha többet nem jön elő.

Mit szíved kér, azt teszem, ha a karodban vagyok. Úgy ragyogsz rám, mint a nap, fényedtől elolvadok. Hozzád simulok, mert látom szerelmed, szorítlak, vágylak, ölellek - Te nagy vagy és szép vagy szememben, tudom, te is így szeretsz engem. Miket veled töltök: az órák: Maga az örökkévalóság - Szívemet magasra emelted:  éjből magadhoz ölelted.

A szerelem nem csak egy érzés, hanem döntés is. Döntés helyzetről, agyról, szívről, testről, időről, életről… és ezek mindegyikébe nagyon nehéz beengedni egy másik embert. Megbízni benne, átadni neki azt, ami vagy, abban a tudatban, hogy bármelyik pillanatban kiderülhet: neki nem az volt ez az egész, mint neked. Hogy mással akar, és tud pótolni téged. Téged, akinek ő volt a minden.

Fogni akarom a kezed, átölelni, amikor szomorúnak látlak, megcsókolni amikor csak arra vágyok. Érzeni akarom az érintésed, a simogatásod. A karjaid közt akarok elaludni abban a tudatban, hogy reggel ez nem ér véget és nem kell, hogy elengedjelek.

- Ne félj! Itt maradok mindaddig, amíg az Téged boldoggá tesz. - Remélem, tudod, hogy az örökkévalóságról beszélsz!

Az olyan asszony, aki még nem találta meg az igazi szerelmi partnert, olyan, mint egy hangszer, amelyen még sohasem játszott igazi művész.